Ez a kenyér az egyik leggyakrabban sütött kenyerünk. Finom és általában minden van itthon hozzá. Sütés után legtöbbször nem tudjuk megállni, hogy ne együnk belőle egy kicsit még frissen, ropogósan.

^[1]

Hozzávalók:

1 dkg szárított élesztő
4 evőkanál + 3 dl meleg víz
20 dkg rozsliszt
35 dkg rétesliszt
5 dkg dió
1 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál só
1/2 teáskanál bors
2 teáskanál barna cukor
1 tojásfehérje

Elkészítés:

A szárított élesztőt egy nagy tálba szórjuk, és simára keverjük 4 evőkanál meleg vízzel. A kétféle lisztet összekeverjük egy külön tálban. A diót mozsárban durvára törjük. 3 dl meleg vízhez hozzákeverjük az olívaolajat, beletesszük a sót, a borsot és barna cukrot. Hozzáöntjük az élesztőhöz ezt a keveréket és fakanállal elkeverjük.  Utána apránként hozzáöntjük a mikróban meglangyosított lisztkeveréket úgy, hogy közben folyamatosan keverjük lassú fokozatra kapcsolt dagasztókarú kézi robotgéppel. Majd magasabb fokozatra kapcsoljuk és kidagasztjuk a tésztát. Beleszórjuk a diót és kézzel átgyúrjuk a tésztát. Vékonyan kiolajozunk egy tálat, megforgatjuk benne a tésztát, letakarjuk és 1 órát kelesztjük meleg helyen. Lisztezett deszkán átgyúrjuk, majd megformázzuk a tésztát. Vékonyan megolajozott sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, letakarjuk konyharuhával és fél órát hagyjuk kelni, hogy a duplájára nőjön. Enyhén felvert tojásfehérjével megkenjük és előmelegített 200 fokos sütőben kb. 1 óra alatt megsütjük.